Március 14-15-én különleges lelkigyakorlatnak adott otthont a Zöldfás Lelkigyakorlatos Ház. Serfőző Levente szeged-felsővárosi plébános, oktatási helynök atya több kilogramm kovásszal készült a kenyérsütéshez. A lelkigyakorlat alatt a résztvevők nem csak kenyeret készítettek, hanem engedték, hogy Isten munkálkodjon a szívükben így a kenyerekkel párhuzamosan maguk is formálódtak. Miután a résztvevők összegyúrták saját kenyerüket, a tészta pihent, hogy a kovász elvégezhesse a feladatát. Ezt az időt a lelkigyakorlatozók szentségimádással töltötték. Átélték, hogy amint a kovász a kenyérben, úgy dolgozik csendben bennünk az Isten. „Én vagyok az élet kenyere” – mondta Jézus. Számunkra Ő az élet tápláléka, Ő az erőforrás. Ahogy Levente atya elmélkedései mentén megerősödtek a résztvevők abban, hogy: a kézzel dagasztott kenyér, a teremtett élet és személyes életünk kifejezője.
Szombat reggel már friss kenyér illata töltötte be a házat, sültek a megformázott kenyerek. A napot Vargáné Bögi Veronika vezetésével alkotó, cselekedtető Kett-foglalkozással kezdték a résztvevők, végig járva az utat a búzamagtól az élő kenyérig. A foglalkozás segítette őket, hogy közelebb kerüljön hozzájuk az üzenet. Dőry Magdolna tolmácsolásában a költők gondolatai által keresték a párhuzamokat saját életükkel. Levente atya elmélkedései által végig vezette a résztvevőket a valódi kovász életén, a növekedés és a megújulás útján, mert az ember kenyerében Isten a kovász. Megtapasztalhatták, hogy a pici lisztből, vízből és kovászból hogyan lesz életet adó táplálék, felismerve a párhuzamot saját életükkel: hogyan lehet egy ember kovász? életet adó a többiek számára. Felismerhették, hogy hogyan formál bennünket a Jóisten. A végén biztosan nem lesz két egyforma kenyér, ahogyan nincs két egyforma ember sem. A kenyér megsütésének szimbolikáját: az embernek is sokszor meg kell égnie, meg kell éreznie az élet kevésbé kedves oldalát, de ettől lesz ember az ember, ahogyan a sütéstől lesz kenyér a kenyér.
A lelkigyakorlatot szentmise zárta, melyben mindenki az oltárra helyezte a saját kenyerét, s ez által életét is. Az együtt töltött hétvége véget ért ugyan, de a kovász tovább él, reményünk, hogy működése, hatása megállíthatatlan, még sokáig tart.
